Megtalálta önmaga helyét, boldogságát gyermekében és a munkájában lelve meg. És most, ebbe az idillinek nem nevezhető boldogságba váratlanul felbukkant János, a hajdan volt nagy szerelme, aki mindent ígért aztán nem adott semmit. Megjegyzés: Budapest, 2008. október 20.
Zsuzsa belépett a lakásba, az előszobában mindent ledobált, és berontott a hálóba, végig vetette magát az ágyon és csak sírt, sírt, sírt. Megjegyzés: Budapest, 2008. augusztus 7.
"Van, mikor az ember úgy érzi elveszett már mindene. Én is pontosan így éreztem akkor. Furcsábbnál- furcsább érzések kavarogtak bennem. Emlékképek, melyekre azt hittem, hogy az idő majd elhomályosítja őket. Nem így történt. Színesebbek és élet hűbbek lettek, mint maga a valóság. És nagyon fájtak."
Megjegyzés: 2008-2009.
Dani órák óta bolyongott a fák között, de sehol nem lelt ismerős helyre. Olyanra, ahol anyával korábban márt járt, vagy ahol apával gombát szedtek. Megjegyzés: Budapest, 2008. május 23.
Hirtelen megakadt a tekintete egy feltűnően csinos jólöltözött negyvenes nőn.
Ildikó hasított belé a felismerés. Hiszen ez Ildikó. Istenem még mindig milyen szép. Megjegyzés: Budapest, 2008. április 10.
