„Enrico” még most is ott állt a másik oldalon. Nem tudtam, hogy engem néz-e, mert szemét napszemüveg takarta, de kitartóan én sem mozdultam. Egy negyed óra múltán felém bólintott és elsietett. Nagyon felkavart ez a történés és éjjel sem tudtam aludni. Megjegyzés: Vége az 1. résznek...
Úgy voltam ezzel a válással, mint egy megkönnyebbüléssel. Végül is mindkettőnknek jó, ha már érzelmileg és erkölcsileg kiábrándultunk egymásból. A kérdéses még Eliza sorsa volt. Megjegyzés: Hamarosan folytatódik....