Ül a székén, tétlenül,
Vigaszul csak az írás
Maradt számára egyedül.
Nagyon sokáig türelmes,
Mikor békén nem hagyják.
Ritkán beszél ő bárkihez.
Szót a száján néha ejt,
Csak ha már tényleg muszáj,
Utána újra néma lesz.
A gyönge árva „kislány”,
Beszéd helyett ír inkább,
Olyan, mint egy penészvirág.
|