Lány a kartondobozzal vers / Szomorúság Dátum: 2010. febr. 08., 16:13 Ott állt a lány két emelet magasan, A lépcsőfordulóban, kezében Egy borús, barna kartondobozzal. Kihűlt a láng benne, üresen, s szürkén Eszmélt rá, hogy ez nem lehet szerelem, A közömbösségét felidézvén. Azután a fiúról álmodozott, aki Elől azért bujkál mindig olyan félősen, Mert régóta retteg, mikor nézi. Elszomorodottan elgondolkodott Hogy miért pont vele történt meg e Szerelem, mely úgy jó, ha viszonzott. Ismered, milyen az a titoktartás? A tudat lassan bolonddá is tehet, Mikor fejti meg a rejtélyt, magát…? Addig érdekes, amíg nem jön rá. De az idő kacagón megold mindent… Az emeleten a lány fuvoláz’, Dúdolván a „szerelmesek dalát”. Írta: Marron A mű forrása: Művészetek Szigete http://www.muveszetekszigete.hu/ A mű elérhetősége: http://www.muveszetekszigete.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=3042