Rólunk szól... vers / Önvallomás Dátum: 2010. ápr. 08., 12:33 Most már tökéletesen látom, Igen, látom a tüzet a szádon, és szemeden keresztül a világot... Látod! Ismét itt vagyunk, S én csak nézlek, próbálom nem elmondani ami bánt, ami fáj, csak boldoggá tenni a pillanatot, csak az lenni egy kis időn át, veled lenni, hogy ne fájjon a világ. Még látom a tüzet a szádon, S könnyem könnyebb lenne, Ha semmivé lenne, De gyenge lettem, s ha te nem lennél, Kinek mondanám, szeretlek. A napok csak telnek, a hiányod mindig velem van, Átjár, mint hideg szél az elhagyott házat. Látod! Ismét távol vagyunk, Innen nincs vissza út, Csak nézem barna szemeden át a világot, S szeretnék csomót kötni, Kibogozhatatlanná tenni a pillanatot, Hogy örökre velem maradj. Most már tökéletesen látom, Igen, látom a tüzet a szádon, és szemeden keresztül a világot... 2010. január Írta: Delila A mű forrása: Művészetek Szigete http://www.muveszetekszigete.hu/ A mű elérhetősége: http://www.muveszetekszigete.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=3054